amelyen a főpásztorok megszentelték a szentségek kiszolgáltatásához használt olajokat.

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a budapesti Szent István-bazilikában mutatott be ünnepi szentmisét, amelyen koncelebrált Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius, a főegyházmegye segédpüspökei, valamint teljes papsága.

Arra emlékezve, hogy Jézus a nagycsütörtöki utolsó vacsorán alapította a papságot, a szertartáson részt vevő mintegy kétszáz pap megújította papi fogadalmait.

Erdő Péter homíliájában arról beszélt, hogy a papi hivatásban megjelenik Jézus szeretete az egyház és emberiség iránt. Krisztus követőinek, tanítványainak ezért különös módon kell szeretniük egymást. "Arról ismernek meg benneteket, hogy szeretitek egymást", mondta Jézus, ez a jel pedig egyben meghívás is, hogy "tartozzunk ehhez a szeretetközösséghez".

A bíboros kitért arra: Jézus mindenkit szeretett, életét az egész világért adta - jókért és rosszakért egyaránt -, mégis különös szeretettel gyűjtötte maga köré tanítványait. Nagy gonddal tanította és barátainak nevezte azokat, akik hittek szavában, akiket apostoli küldetésre szánt.

Hozzátette: ennek a Krisztus körül összegyűlő közösségnek a bensőséges szeretetét kell megjelenítenie a püspöknek és a papságnak. A püspökök ugyanis az apostolok utódai, munkájukat pedig társként segítik a papok. A papság és a püspökök egysége így az egész egyház egységének alapja és hitelességének forrása - fogalmazott Erdő Péter.

Nagycsütörtökön este az utolsó vacsorát idézik fel a katolikus templomokban. A szentmise elején a hívek Krisztust dicsőítik. Az orgona, a templomok csengői és harangjai ez után elhallgatnak, és csak a nagyszombat esti, húsvéti feltámadási szertartáson szólalnak meg újra. A néphagyomány úgy tartja, hogy ilyenkor a harangok "Rómába mennek". A nagycsütörtöki szertartás része a lábmosás, amivel Krisztus tettére emlékeznek, aki az utolsó vacsorán szeretetének jeléül megmosta tizenkét tanítványának a lábát.

Krisztus ruháitól való megfosztását jelképezi a szentmise végén az úgynevezett oltárfosztás, amikor minden díszt eltávolítanak az oltárról, az oltáriszentséget pedig a pap egy külön erre a célra kialakított kápolnába viszi. A mise végén a hívek csendben, elbocsátás nélkül távoznak a templomból. Ettől kezdve húsvétig, a feltámadás ünnepéig az egyház nem mutat be szentmisét.